Újra született egy mű, egy kaotikus semmiség, mi csupán tört része annak, aki vagyok, amit érzek, amit el tudnék mondani nektek. Hiszen lehetetlen. ki képes teljesen kifejezni önmagát? KI biztos magában? Vajon minden művész szívében a kétség az úr? Vajon minden művész fél, és fél, hogy az önmegvalósítása kudarcba fullad? Szép nyár volt. elmúlt ez is, az idő rohan, sebesen vágtat velünk át a havas mezőkön. Közben pedig káosz van bennem…elkezdek írni, és utána egyszer csak nem jön, annyi minden van bennem, annyi élmény, annyi öröm, bánat, keserűség, azt se tudom melyiket írjak először le…. muszáj összeszedni magam. Muszáj. Talán majd Írország segít, mint annak idején Svájc… az örök szerelmem.
Újra ecsetet ragadtam
2010.09.01. 08:46
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vivien04.blog.hu/api/trackback/id/tr142263644
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.