Vivien

Magam sem tudom, mire kéne keresnem a magyarázatot... Talán egy szóval magamra. Hogy miért érzem, hogy kiürülök? Nem vagyok éhes…nem vagyok álmos, se éjjel se nappal, mégis alszom, de minek, amikor úgy nézek ki mint, aki napok óta nem aludt. Érzek még valamit is? Vagy csak kiürült lyuk tátong. Örülök valaminek is? Vagy csak megteszem azt a kedves gesztust, hogy mosolygok, hogy azt mondom, sajnálom… pedig ennek belül semmi nyoma… nem érzem h sajnálnom kéne, nem érzem, hogy mosolyogni akarok. Nem vagyok szomorú sem. Ez más, elégedett vagyok jól vagyok, egy tagú család, egy tagú falka, nem akarok senki mást a közelembe… nem akarok zajt… megőrjít. Csak a csöndet, és nyugalmat, ezzel már beérem. Miért? Hova tűnt az életvidám lány? Hova tűnt az, aki én voltam? Ki vitte magával szívemet? És mit csinált vele, hogy most sincs itt? Miért nem érzek? Mint a növény, ami elszáradni készül… hiába adsz neki tápszert attól csak még gyorsabb az aszalódás… Nem félek tőle, lehet könnyebb lenne, nem tudom már.. sírni szeretnék, de erre sincs okom, még a könnyek sem jönnek. És hogy mit akarok? Nem tudom… de beszélni semmiképp.