Tipikus
Mindent skatulyázunk, mindenre van egy sémánk, vagy egy másik történetünk, ami szerintünk hasonlít ehhez… És azt hisszük, hogy ha valaki elmeséli a történetét, ami az övé akkor egyből találnunk kell egy hasonlót a mi életünkből. Hibát hibára halmozunk. Nem akarja hallani… a véleményedre kíváncsi, nem arra h neked is van egy történeted, amikor ezt meg azt tetted… az nem az övé, attól neki nem lesz jobb, nem kap ötletet, h mit tegyen, vagy mit ne… Tényleg vannak tipizálható emberek? Van, aki nem akar haladni, aki megragad egy szinten, ahol ő boldog és az úgy jól van? Az, az életünk értelme, h stagnáljunk vagy haladjuk? Esetleg ez lehet a két kategória.. stagnálók és haladók? Hiszen történelmünk során is alakultak pártok, mint a maradiak, fontolva haladók… egy-egy néz, ami a pár mentalitására utal. Vajon emberek között is akad mindenkire egyetlen egy jelző, ami ráragasztható? Mennyi időnként változnak az emberek? Vagy talán inkább mennyi idő után vesszük ezt mi is észre? Van, hogy valaki tényleg megváltozik? El tudjuk dönteni, hogy ő ilyen, vagy valami olyan csalódás érte mai miatt ezt teszi? És ha a második verzió igaz, akkor el is hisszük neki? Mit gondolunk, ha valaki személyiségével ellentétesen él? Látunk a látszat mögé, vagy elsőre ítélünk... és nagy fellengzős hangnemben csak ennyit mondunk: "Na, ennek is ennyi" ? És vajon ha ítélünk, eszünkbe jut, hogy rólunk mit mondhatnak? tisztába vagyunk hibáinkkal, vagy csak másét vagyunk képesek észrevenni? és még tovább megyek.... a tisztában vagyunk, képesek lennénk ezt más előtt is beismerni? Azt hiszem nem... vagyis, nagyon kevés az olyan ember, aki megtenné.
