Vivien

Nehéz kiismerni az embereket, mindenki rohan a világban, a saját világukban. Néha egy-egy szóra megállnak, van aki arról dicsekszik mennyire boldog, van aki arról mennyire rossz kedve van, van aki sír...és van aki ma azt meséli mennyire boldog és holnap sírva hív fel. De hisz nincs ezzel semmi gond, ez az örök körforság, néha nevetünk, néha sírunk, jövünk megyünk, néhol csalódunk, elvesztünk valamit, vagy esetleg meglelünk? Mindannyian így élünk...csak belegondolunk ebbe? nem igazán...Elvakít minket az élet, és nem látjuk meg a lényeget. És hogy mi is ez? A szeretet... hogy tudjuk-e szeretni azt a embert aki megbántott minket, vagy egyszerűen csak egymást...                                                 Bárcsak így tudnék szeretni, bárcsak tiszta szívből bíznék egy jobb világban, ami talán sosem jön el...