Vivien

Minden összefügg. Azt hinnénk, hogy nem, hiszen ránézésre távol áll egymástól a két dolog, távol állnak egymástól ezek az emberek, de egy olyan vonzós megvan köztük, ami mindent összefüggővé tesz, nem tudjuk miért, nem tudjuk mikor, nem tudjuk hogyan, egy belső kapcsolat, amit senki sem lát? Egy belső vonzás, ami erősebb mindennél, és beszélni sem kell hozzá, hogy működjön, jó helyen járunk, jó úton haladunk? Álmok, képek, tettek… sokszor hibázunk, mindenki hibázik, de javítható? Vagy maradandó sérülést okoz? Vajon képesek vagyunk tényleg változni? Tovább haladni, vagy megragadunk egy szinten ahol jó nekünk és vége? A történet véget ér,a  főszereplő meghal. Mert nincs többé érdeke, hogy éljen a mese világban, mert már a néző csatornát váltott, már nem ez a menő műsor. Vagy talán mi magunk unjuk meg előbb a forgatást, és felmondjunk szerződést, következmények figyelmen hagyása nélkül, önnön érdekből… vagy nekünk mondanak fel? Melyik a jobb? Futni vagy futtatva lenni? Minek van értelme, élni vagy csak létezni? És a sok-sok kérdés mögött már megint megbújt a válasz… hiszen tudtuk már mikor elkezdődött a forgatás. Éreztük belül, hogy csak egy átmeneti, munkanélküli állapot. De megmerjük-e tenni, vagy várjuk a hőst, aki kiment minket? Jönni fog? Szerintem nem… mi vagyunk mindennapi életünk hősei, más nem tud ezért tenni, és ez ellen sem…