Amikor, azt szeretnéd, h egy pillanat örökké tartson. Azt szeretnéd, ha nem menne el sosem, ha tiéd lenne örökre. És mégis el kell mennie… és mégis lehet holnap már mással lesz, és mégis, lehet, hogy többé nem látod. De nem nem nem ezt te sem akarod elhinni... és már csak a feltevéstől is könnyes lesz a szemed. Mert fáj, hiszen, ő a tiéd. Bárki, bármit tesz. Az emléket senki nem veszi el… és remélem mást sem. Szükségem van rá, mint a levegőre. Ő hozzám tartozik. Vajon meddig kell még várnom, hogy tényleg itt legyen… Nem bírom már sokáig.
bárcsak
2010.08.21. 16:10
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://vivien04.blog.hu/api/trackback/id/tr222237382
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.