Szinte már törvényszerűség. Ha valaki belép az életedbe valaki, aki hatással van rá, szinte biztos, hogy valaki más elmegy… és ha valaki kilép, hiányát még időd sincs észrevenni, hiszen valaki akkor tér vissza… Miért van ez így? Az emberek összeférhetetlenségéből fakadóan, vagy egyszerűen csak valaki úgy terelgeti az életünket, hogy ha nem akarunk egyedül lenni soha ne is legyünk? Megnyugtató vagy inkább ijesztő? Ezt a mostanit tényleg sajnálom… már elvesztettem egyszer, és most talán újra, és ugyanaz az ok… Miért mindig akkor vesztek el valakit, amikor épp megkedveltem? Talán egy jelzés h vigyázz nem szabad? Nem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy bizakodj? Hogy megbízzál valakiben? Fájó pontok… ezer és ezer kis tű szurkál… És még mielőtt el tudnál ezen gondolkodni egy régi barát elmegy melletted majd visszafordul, csak hogy megkérdezze hogy vagy….igen ő is hiányzott, rossz volt elveszíteni, de ez a mostani ennél ezerszer rosszabb… mikor lesz ez másképp?
Küzdök a fájdalommal… mindig olyan üres, ha tudod, hogy valaki elmegy… ha érzed, h távolodik. Nem lenne szabad kimutatni… erősnek kell lenned. És mégis mintha felemésztene az egész… Meddig bírom? Mennyi ilyet bírok még ki? Vajon egyszer abbamarad? Vajon lesz-e elég erőm, hogy még egyszer bárkit is közel engedjek magamhoz? Talán igen, de talán már sohasem…
