Vivien

Amikor mindent elértél amit csak akartál, akit csak akartál....és ami csak érdekelt kipróbáltad... jó? Annyira nem... sok emberen léptél át, sokat meg is bántottál, és nem biztos h itt akartál tartani. De a dolgok változnak, kinőjük álmainkat, lesznek más álmok helyettük. Mindig. De vajon így kellett lennie? Vajon most nem a gyerekkori szeremem melett kéne ébrednem? Hiszen mindig ezt akartam....De az élet mást szánt nekem, más életet... De miért csak kritikus helyzetben fogom ezt fel? Miért nem elég nekem egy szelíd figyelmeztetés? Miért kell hatalmas botrány, h felfogjam változtatni kell? Tovább lépni... nem másokon, saját kicsinyes dolgainkon...Hiszen csak így feljlődhetünk, így nőhetjük ki a hibáinkat.... Az utolsó dolog, amit érdekel? nem is nagy dolog... bár nem mondom h rossz.. mámor, és zsibbad az arcod, és annyi erőt ad, hogy szar helyzetben csöndbe maradj, és felállj és elsétálj, és mindezt úgy hogy kicsit se érezd magad kellemetlenül... sőőt te nyertél, más megtenné? más elsétálna, vagy talán jelenetet rendezne? nem tudom, talán nem is érdekel... boldog vagyok. Tudom mi a fontos, tudom mit kell tennem, tudom hogy lehetek boldog, és mégsem ezt teszem, mégis letérek az útról, ahol mennem kéne. De talán a lényeg, h sosem késő visszatérni, sosem késő elismerni h hibáztál.