Hogy mi?
Félelmetes két napon vagyunk túl...buli, tenger, pasik és még több HBO.
Két srác, egyetemista, magyar, vizilabdás, 24, kell még valami? Igen...belül 0. Érdekes...egyik túl sokat ivott, és őszinte volt, talán életében először egy nővel, akiket nem sokba néz.... az estének a vége pedig az lett, hogy felálltunk, elköszöntünk, taxi, és irány haza...
Reggel van, 6 óra, ébred az üdölő központ. A nap lassan színezi pirosra az eget, 1-2 ember felbukkan, a konyhában indul a munka. És mindez miért? Mert egy újabb nap kezdődik... Újra éled minden és újból megadjuk a reményt hogy találkozzunk egy újabb balfasszal? Hát nem is tudom...lehet. De arra is megadjuk a reményt, hogy az igazit találjuk meg. Mert hát ki tudja, sosem tudhatod mi vár rád... Lehet ez az első, és lehet az utolsó is, és lehet hogy csak egy a sokból, amire holnap már te sem emlékszel... Mert az élet kiszámíthatatlan, Isten kezében van a sorsunk...
A lényeg talán hogy mindig a dolgok jó oldalát kell tudnunk látni, hogy egy smink és egy haj semmit nem jelent... Mindig meg kell köszönnünk mindent, a "rossz dolgokat" is, hiszen minden okkal történik, és nem tudhatod később miért lesz fontos számodra....
