Ne ítélj, hogy ne ítéltess... Benne van a Bibliában. Belegondoltunk mit is jelent? Egyszerűnek tűnik és mégis olyan nehéz, hiszen mindegyikünk ítél, elítél...magát, a másikat, barátot, házat, kutyát, ruhát, állást...Milyen lehet nem ítélni? Vajon képesek vagyunk rá? Vajon van annyi erőnk, hogy ne ítéljük el egymást állandóan? Szeretünk ennyire? Butabuta kérdések...persze hogy képesek vagyunk, és persze hogy szeretünk ennyire. Megfogadtam nem fogok ítélkezni, és másnap újra megtettem, mert erőtlen vagyok, kevés ehhez, pedig nagyon szeretném.... Nem fogom felhívni...idős volt, szeretném ezt egyáltalán? Nem tudom...Egy kiutat láttam benne, támaszt, de igaz is volt...csak ennyire el akartam menekülni az ítéletek tengeréből. Vajon mindig megadjuk az esélyt, egy jobb élet reményében? nem... És vajon azért írom ezt, mert magamon érzem ezt, mert én is ilyen vagyok? De egyáltalán ki vagyok én? Miért félek ennyire az újtól?
"Ez azért fotnos, mert ha egyedül vagy, ha úgy érzed nincs melletted senki, rá akkor is támaszkodhatsz, Ő akkor is ott áll melletted, rá mindig számíthatsz. Nem látod...hiszen Ő benned él"
Mondtam nagy bölcsen pár hete a hitről...de vajon én tényleg ezt érzem, én tényleg hiszem ezt?
"Az a fontos, hogy magadat győzd le, ne másokkal törődj! Ne akarj másokra hasonlítani, ők sem jobbak mint te, önmagad hibáit lépd át."
Én megfogafom ezt? A saját tanácsomat...Hogy tudunk okosak lenni, más problémáival szemben? más életében? és a magunkéban annyira elesettek....
